Még a trágya is adózik

Mintegy százezer cégnek kell élelmiszerhatósági díjat bevallania májusban egy tavaly őszi salátatörvény nyomán. Úgy elrejtették a vonatkozó részt, hogy vélhetően még a könyvelők jelentős része sem talált rá.



Rémült fórumozásba kezdett a napokban sok könyvelő, miután elterjedt egy adószakértői közösségben, az aktafórumon, hogy élelmiszeres ügyfeleiknek egy titokzatos, vadonatúj állami terhet, az élelmiszerbiztonsági felügyeleti díjat kell idén fizetniük. Kedden ki is adott erről egy közleményt a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih): a díjat lényegében mindenkinek fizetnie kell, akinek bármi köze van az élelmiszerhez: a sarki kisközértesnek, az állatorvosnak, a szántóföldre trágyát szállító fuvarosnak, a kórházi menzák üzemeltetőjének. És hát persze így végső soron valószínűleg a vevőknek is.

A hivatal működésére markolják fel a pénzt Fotó: AFP / Fred Tanneau

Nem kis összeg: minden cég élelmiszerhez kapcsolódó tavalyi nettó árbevételének egy ezreléke. Gyakorlatilag pont úgy működik, mint a pénzügyi tranzakciós illeték, csak éppen az élelmiszerféleségek után: egyesével kis tétel, amely azonban halmozódik, akárhányszor kezet cserél egy adott termék, s ha sok láncszemen megy át, akkor a lánc végén a termék árából már egész sok (akár 1 százalék) megy majd az államnak. Egészen pontosan a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) kofferébe, mivel a díj - a törvény szövege szerint - a hivatal működésének finanszírozását szolgálja.

(A Nébih-et onnan ismerhetjük, hogy különböző élelmiszerbiztonsági és -minőségi razziákat és vizsgálatokat tart a kereskedőknél és a gyártóknál. Kiadtak közleményt például a húsvéti sonkáról, a piacokon árult magyar eper származását vitatták, álőstermelőkről adtak ki közleményt, s azt is vizsgálták, tartalmaznak-e a magyar élelmiszerek génmódosított összetevőket. A szervezet korábbi neve Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal volt.)

Hogy néz ki ez a gyakorlatban?

A díj hízik, mint a kisgömböc. Nézzük meg például a kosárba kerülő 10 dkg sertéspárizsi felügyeleti díjtartalmát. Amikor nekünk eladja az üzlet, befizeti utána a díjat. Amikor kiszállítja az üzletbe a fuvarozó a nagykertől, rákerül a díj. Amikor megveszi a nagykertől, rákerül a díj. Amikor a nagyker elviszi a feldolgozótól rákerül a díj, amikor megveszi a feldolgozótól, rákerül a díj. Amikor a feldolgozó elhozza a húst a vágóhídról, rákerül a díj, és a megvételért is kifizeti az ezreléket. Amikor a húst elhozzák a disznótartótól, a szállításra rákerül a díj. A disznótartásnál is számtalan jogcímen beszedik a díjat: az állatorvosi kezelésért kifizeti az állatorvos, a takarmányért a takarmányszállító, -kereskedő és -termesztő, a növényvédelmis a takarmányhoz felhasznált növényvédőszerek gyártása, szállítása, értékesítése után de még a trágya el- és odaszállításához kapcsolódó bevételek után is ki kell fizetni a díjat. A törvényből ugyanis azt lehet kiolvasni: ahány elemből áll a lánc, valójában annyiszor „adózik” a termelés, szállítás és adásvétel után az élelmiszer.

Az új díj adott esetben meg is drágíthatja az élelmiszereket. Ugyan egyesével mindenki keveset fizet, és ezért elképzelhető, hogy „benyeli” a költségnövekedést, ám ha halmozódik, akkor továbbterhelheti a díjat a következő láncszemre. A lánc végén pedig nem áll más, mint a vevő.

Ha csak a főbb tételeket nézzük, és összeadjuk a megtermelt élelmiszer értékét (1700 milliárd forint) a vendéglátás bevételeit (700 milliárd), az exportált (1600 milliárd) és behozott (1400 milliárd) és belföldön értékesített élelmiszerek (1900 milliárd) értékét, az derül ki: 7-8 milliárd forintnál biztosan többet kell a magyar élelmiszerlánc mintegy százezer cégének és ki tudja hány egyéni vállalkozójának kifizetnie.

Megnéztük a Nébih idei költségvetését is, ám ebben nem szerepel külön soron ezen a néven a díj. Talán a "felügyeleti jellegű tevékenység díja" alá sorolták be. Ám ezen a soron "csak" 152 millió forint szerepel várt bevételként.



folytatás, forrás: http://www.hir24.hu/gazdasag/2012/04/26/meg-a-tragya-is-adozik/

undefined