Translate

2012. március 27., kedd

A bolhaszar!

A bolhaszar még enyhe kifejezés!

2012. március 2., péntek

IZLAND megcsinálta!

Seres Mária
2011.07.22.
Izland tényleg messze van?
„Ha megnövünk, izlandiak akarunk lenni”, „Talpra Spanyolország, mint Izland tette” – ilyen és hasonló jelszavak tűntek fel a spanyolországi tüntetéseken. A hazai médiából tájékozódók nem is tudják, mit csinált a pár százezer lakosú apró sziget, amivel ilyen hatást gyakorolt a 46 millió lakosú Spanyolország elégedetlen polgáraira.
A büszke vikingek kései utódai a maguk kis jeges országában megtették azt, amit a nagy európai kultúrák nem tudtak: szembeszegültek a rendszerrel, nem alkudtak meg, és egy igazi népi forradalmat és a legjobb értelemben vett nagybetűs demokráciát valósították meg.

Izland megcáfolta a nálunk már elfogadott álláspontot, miszerint egy kis ország teljesen ki van szolgáltatva a nemzetközi pénzhatalommal szemben, és bebizonyította, hogy nem kell feltétlenül egy „szuperállam” tartományává válni a globalizáció-vallás nevében. Nevezhetjük ezt akár „viking szellemnek”, de valójában összetartásról van szó: ha egy nemzet nem hagyja, hogy belülről legyen bomlasztva, akkor bármire képes!

Alkotmányozás izlandi-módra

2010. novemberében egy izlandi népszavazás kiválasztott 25 „közönséges” állampolgárt, akikre az ország új alkotmányának elkészítését rábízzák. A korábbi alkotmányuk 1944-ben jött létre, amikor az ország független lett Dániától, és többé-kevésbé a dán alkotmány hasonmása. Talán azért sem lehet többet hallani az izlandi alkotmányozásról, mert ez egy pofon volt az EU „szuperállam” számára, ahol úgy lett bevezetve a lisszaboni szerződésnek nevezett alkotmány, hogy el lett kerülve a népi konzultáció, miután egy első változatot több nemzeti népszavazás is visszautasított. Csak az ír kormány mert népszavazást rendezni a második változatról, ami „lisszaboni szerződésnek” lett átnevezve, és miután ez az egyetlen népszavazás is nem-et mondott, az EU ismét szavazásra kényszerítette az íreket, immár gazdasági katasztrófával fenyegetve, ha továbbra is nemmel szavaznak. Hát így született meg az EU csodálatos „alkotmánya”. Ezzel szemben az izlandi alkotmányozás egy igazi demokratikus példa, figyelembe véve a polgárok véleményét, és minimális szerepet hagyva a politikának.

Izland népszavazás útján hozott létre egy polgári alkotmánybizottságot, aminek a tagja bármelyik felnőtt állampolgár lehetett, amennyiben nem büntetett előéletű, nem politikus és egy pártnak sem tagja (!), valamint legalább 30 támogatóval rendelkezett. Összesen 522-en jelentkeztek, akik közül a népszavazás 25 embert választott ki: nőket és férfiakat, értelmiségieket és munkásokat, akik néhány hónapon át fizetett szabadságot kaptak munkaadóiktól, és az alkotmányozásra szentelték idejüket. Közben már hónapok óta az izlandi polgárok javaslatot küldhettek az új alkotmánnyal kapcsolatban, és ezeket az alkotmányt alkotó polgárok alapanyagnak tekintik. A beküldött javaslatokból világossá vált, hogy olyan alkotmányt szeretne a többség, amely az izlandi természeti kincsek államosítását, valamint a törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltató hatalmi ágak szigorú különválasztását garantálja. (A három hatalmi ág különválasztásával elképzelhetetlen például, hogy az alkotmánybíróság tagjait egy hatalmon lévő párt választja ki a saját soraiból, vagy hogy az alkotmányozás egyetlen párt monopóliuma legyen...)

Nem kívülről vártak segítséget


Amikor 2008-ban a nemzetközi bankrendszernek sikerült a csőd szélére juttatni Izlandot (is) a mesterségesen keltett hitelválsággal és az izlandi valuta bedöntésével, az európai sajtó tele volt az izlandi gazdaság összeomlásával. Az EU akkor villámgyorsan felajánlotta Izlandnak a csatlakozás lehetőségét azzal, hogy segít neki kikecmeregni a pácból. (Ezt tette az EU az eladósodott közép-európai és balti országokkal is az elmúlt években, de eddig még senkit sem húzott ki a pácból.) Izland erre azt válaszolta, hogy nem kér a csatlakozásból, megoldja inkább egyedül a problémát.
Aztán egy népszavazás eredménye alapján (!) úgy döntött a kormány, hogy az adófizetők nem fogják állni a magántulajdonban lévő bedőlt izlandi bankok tartozásait. Erre persze a nemzetközi bankrendszer még inkább lenyomta az izlandi valutát, ami hirtelen 80%-ot veszített az eredeti értékéből! Ez nagy törés volt az ország élelmiszerellátásában, hiszen addig szinte minden mezőgazdasági termék importálva volt, és azt gondolhatták a nemzetközi uzsorások, hogy Izland már a markukban van. De tévedtek.

Az izlandi kormány a bankokra el nem költött pénzzel rendkívüli támogatást nyújtott a parasztoknak, akik rengeteg üvegházat tudtak létrehozni, munkahelyeket és főleg élelmiszer ellátást biztosítva ezzel. Közben, hogy a multinacionális cégek ne tudják kihasználni a helyzetet és fillérekért felvásárolni az országot. a kormány korlátozta a tőke beáramlást. Támogatást kaptak a vállalkozók is, hogy felturbózzák az export termékek előállítását – főleg a hal- és az alumínium termékek –, amelyek a nemzeti valuta leértékelése által nagyon vonzóvá váltak a nemzetközi piacon, és ez lényegében felszívta a válság miatt keletkezett hirtelen munkanélküliséget.
Tavaly már 1,2 % volt a gazdasági növekedés, ami várhatóan folytatódik. A nemzeti valuta is felértékelődött, de egy olyan optimális szintre, amely továbbra is kedvező az export számára. A munkanélküliség pedig, ami a válságot követő hetekben 20 százalékra rúgott, gyorsan visszaesett 8 százalékra, és ma már az 5 % felé tart.

Az izlandi példa
… avagy Európának is ez a megoldás


Az izlandi események összefoglalva:
– 2008 - a válság éve Izlandon, aminek következtében a nemzeti valuta összeomlott, a pénzpiac leállt, az ország 'de facto' csődbe jutott - államosítják a legnagyobb bankot.

– 2009 - nagy demonstrációk által a kormányfőt és az egész kormányt lemondásra kényszerítik. A politikusok a Nagy-Britanniával és Hollandiával szembeni adósság visszafizetéséért kardoskodnak - ez 3500 millió euró, amit 5,5 % kamatra kellene törleszteni 15 év alatt, amely véglegesen romba döntené Izlandot.

– 2010 - az emberek újra az utcákra vonulnak és kiharcolják, hogy népszavazás legyen. Az elnök ezt nem ratifikálja, és már januárban kijelenti, hogy neki erről először konzultálnia kell az EU-val. Az emberek természetesen újra az utcákra vonulnak, és márciusban megtartják a népszavazást, amelyen 93 %-ban elutasítják a tartozás visszafizetését.
A kormányt annak kivizsgálására kényszerítik, hogy milyen jogi felelősség terheli az egyes politikusokat a válságért, majd több bankárt is letartóztatnak, mire a többiek menekülőre fogják. Mindeközben elkezdődik az új alkotmány előkészítése.

– 2011 - februárban a lakosok által a lakosok közül közvetlenül kiválasztott 25 emberből álló alkotmányozó nemzetgyűlés benyújtja az alkotmánytervezetet, ami már nem a dán alkotmányból van levezetve, hanem az izlandi polgárok konszenzusa által jött létre.

Összefoglalva:
– a kormány lemondatva
– a felelősök felelősségre vonva (többnyire le is csukva)
– népszavazás volt a „kölcsönök” visszafizetéséről, amelynek az eredménye természetesen az, hogy a lakosok nem kötelesek visszafizetni azokat az adósságokat, amelyeket a politikusok vettek fel az ország rovására
– a nagy bankok államosítása, majd egy új, a nép akaratán alapuló alkotmány megalkotása, amelynek egyik alaptétele, hogy a polgár a legfőbb politikaformáló tényező, nem pedig a politikus.

Ezek után talán érthető, miért nem kötik az európai lakosság orrára, mi folyik Izlandon... De azt a fegyelmet is vegyük észre, ahogy a tömegmédiában dolgozó több ezer újságíró mindeddig a parancsot szigorúan betartva meg sem pisszent. Pedig az internet korában már semmit nem lehet sokáig eltitkolni!

forrás:http://civilmozgalom.hu/mozgalomrol


Ez a videó is nagyon fontos, hogy megértsük az egészet. Komolyabban is megcsinálhatták volna, de így legalább kicsit viccesebb. Bár nem tartom viccesnek 10 millió magyar ilyesfajta sanyargatását. Ne Fidesz meg MSZP legyen hanem fogjon össze az összes magyar. Aki nem szeretné végignézni az legalább tekerjen el 3:33-ig ott állítsa meg és olvassa el. Ha ez sem megy, akkor ez van odaírva tömören: elvileg felvettünk 51 milliárd dollárt, visszafizettünk 161 milliárdot és még mindig tartozunk 132 milliárd dollárral.

Meddig hagyjuk ezt. Nem kell semmit visszafizetnünk. Kezdeményezhetnénk erről népszavazást, de O.V. nem biztos, hogy örülne.

NEM KELL SEMMIT VISSZAFIZETNÜNK! ÁLLÍTSUK MEG EZT AZ ŐRÜLETET!

A pangasius-átverés


Mintha két malomban őrölnénk. A pangasiushívők szerint a vietnami cápaharcsa húsa "tömör, omlós és hófehér", szinte szálkamentes, és "nincs az a kellemetlen halszaga, mint általában a hazai halaknak". A Mindmegette.hu receptportál "mesterszakácsai" szerint a pangasius "fehérhúsú csodahal", ami "gyerekeknek is ideális".









Szerintem meg büdös, vizenyős ragacs. Nem hal, hanem halipari termék. Annak pedig, aki gyerekeknek ajánlja, büntetésből százszor végig kellene néznie a két hamburgi újságíró (Michael Höft és Christian Jentzsch) A pangasiushazugság (Die Pangasius-Lüge) című horrorfilmjét.

A Mekong-delta partvidékén folyó "tenyésztés" minden képzeletet felülmúl. A szűk halketrecekben (állati és emberi ürülékek között) hatvan-nyolcvan cápaharcsa vergődik egy négyzetméteren. Az állatokat döghússal, dél-amerikai csontliszttel, génmanipulált táppal, szójahulladékkal, szerves szeméttel etetik. Egy pangasiushoz képest a tápos csirke fejedelmi ínyenc. A halakat antibiotikummal tömik, nehogy elpusztuljanak a fertőzött vízben, és kínai injekciókkal kezelik.

Felfedezték, hogy ha az ivarérett példányokat terhes nők vizeletéből kivont hormonnal oltják be, akkor a hal négyszer gyorsabban növekszik, mint természetes környezetében. Az olcsó hal mohó vámszedőinek ez sem elég: a feldolgozás előtt foszfáttal etetik az állatokat, a foszfát ugyanis megköti a vizet, így húszszázalékos súlynövekedés is elérhető fagyasztáskor. Nem árt tehát észben tartani, hogy olcsó halnak híg a leve: ha 1200 forintért vesszük a fagyasztott filé kilóját, akkor 240 forintért vizet vettünk.

Igaz, vietnami vizet. A délkelet-ázsiaiország 2010-ben másfél millió tonna pangasiust exportált. (A kivitel tíz év alatt a hetvenszeresére növekedett.) Mivel a hal az Egyesült Államokban már 2003-ban tiltólistára került - igaz, azonnal elkezdték catfish néven exportálni -, s 2007-ben a WWF, vagyis a Természetvédelmi Világalap is bojkottálta, az új csapásirány Közép-Európa lett. Három éve még azt sem tudtuk, mi az, ma már a balatoni hekksütők is ezt árulják, hiszen olcsóbb, mint a csacsihal.

Ráadásul a pangasius "ásványi-anyag-"és baktériumtartalma sokkal magasabb, mint gondolnánk. Gyerekeknek nem, de kalandvágyóknak melegen ajánljuk. Míg egy balatoni fogas legfeljebb omega-3 zsírsavat, zsírban és vízben oldódó vitaminokat tartalmaz, addig a vietnami cápaharcsában jó eséllyel találhatunk arzént, nehézfémeket, klórvegyületeket, hexaklórbenzolt, poliklórozott bifenileket és más csemegéket.

Aki allergiára vágyik, megkaphatja a trifluralin nevű vegyszert vagy a klóramfenikol antibiotikumot, aki liszteriózisra (bár ez halálos is lehet), annak javasolhatjuk a jól csengő listeria monocytogenes baktériumot. Elvégre a Mekong mégiscsak a bolygó legfertőzöttebb folyója volna, károsanyag-tartalma senkiben sem hagyhat hiányérzetet. Én az ivermectin nevű rovarölő szerrel tálalt pangasiusfilét választanám, praktikusnak tűnik, hiszen nemcsak "hófehér, szálkamentes és olcsó", de egyből kiirtaná a tetveimet is.

Akinek ez a választék sem meggyőző, kattintson rá a Kétes Áruk.hu nevű honlapra, ott 165, pangasiusra vonatkozó élelmiszer-riasztást talál (többnyire laboratóriumi vizsgálatokkal alátámasztva). Aki pedig ezek után is fagyasztott vietnami cápaharcsát vesz, annak csak annyit mondhatunk: jó étvágyat! Bátorsága előtt megemeljük a kalapunkat.

forrás: http://hetivalasz.hu/gasztronomia/a-pangasius-atveres-45540/